Chapter 1

Hát igen egy újabb nap, egy újabb esély arra, hogy a lúzerségem mégjobban kibontakozzon, jaj de hülye vagyok még be sem mutatkoztam Ashley Jones vagyok de mindenki csak Ashnek hív, 17 éves vagyok és New Yorkban élek és egy puccos magániskolába járok. Az életem egyátalán nem olyan, mint a többi diáké a St. Redless lányiskolában, ugyanis a legtöbbjük tipikus bombázó, akinek a szülei mindent megvesznek és a mellettünk lévő testvériskolánk helyes pasijaival járnak. Ez az ami nekem soha nem fog összejönni, mármint, hogy egyátalán rámnézzen egy St. Bloom-os srác, sőt nekem még az se jönnek össze, hogy egyátalán bármilyen srác rám nézzen. Na de eltérve ettől folytassuk a történetet. Minden egy ködös őszi napon történt. Reggel 8 óra volt, mikor nagy nehezen sikerült kimászni az àgyból és kb fél órába alatt el is készültem és elindultam a suliba. Útközben összefutottam az egyetlen barátnőmmel és lelki támaszommal Analise-el, komolyan ha ő nem lenne akkor nem is tudom mit csinálnék.
-Ash hallod nem fogod elhinni, ma a suliba jönnek a St. Bloomos srácok.
-Ana tudod engem ez nem hoz lázba ha látok egy pasit.
-jaj Ash ne csináld már nem lehetsz ennyire érdektelen, nyitnod kéne egy kicsit a pasik felé különben egyedül fogsz meghalni 90 macskával.
-ajj de ez nem ilyen egyszerű, nézz rám, ilyen kinézettel nem csoda, hogy nem érdekelnek a pasik mivel én sem érdekelem őket.
-és mi van Joshal? Őt érdekelted.
-ezt te sem gondolhatod komolyan Ana, ő az unokabátyád és csak le akarta dugni a nyelvét a torkomon.
-de attól még érdekelted.
-lehet na mindegy. Inkább most tereljük a témát és beszéljünk inkább a töriről, szerinted Mr. Wodd számon kéri majd az anyagokat? Mert semmit sem tanultam.
-Ash elfelejtetted? Ha jönnek a Bloomosok akkor nincs tanítás.
-akkor fölösleges volt könyveket is hoznom?
-igen, de majd berakjuk a szekrénybe.
Na hát igen ez lenne a barátnőm, aki megszállott pasiimádó, néha elgondolkodok azon, hogy miért nem pasi iskolába ment haha. Miután megérkeztünk a suliba már az egész iskola teljesen pasi lázban égett és mindenki a bált emlegette, várjunk csak, bál???

A NAGY ŐSZI BÁL
Felhívjuk minden kedves St. Bloomi és St. Redlessi tanulóink figyelmét, hogy Október 31-én sor kerül a következő nagy őszi bálra. A megjelenés természetesen mindenkinek kötelező. Az első és másod évesek pár nélkül is jöhetnek, a harmad és negyed éveseknek viszont a hagyományokhoz illően kötelező párt választaniuk. Egyéb információkért keressék az iskolatitkárságot!!

Hát ez csodálatos. Teljesen el is feledkeztem róla, hogy ettől az évtől párt kell választani de most mit csináljak?!? Kb senkit sem ismerek a Blommos srácok közül. Mikor megérkeztek a srácok minden csaj rámászott valakire, természetesen Ana is én pedig egyedül maradtam a suli lelátón. Lehet, hogy követni kéne amit ő csinál és felszedni valakit. Abban a pillanatban, hogy ez végig futott a fejemben egy srác ült le mellém.
-szia. Ansel vagyok. Miért ülsz itt egyedül?
-szia. Én Ashley vagyok de hívj csak Ashnek és igazából magam sem tudom miért ülök itt egyedül mert a legjobb az lenne ha hazamennék.
-ugyan miért?
-áh mindegy figyelj Ansel nekem most mennem kell. Örülök, hogy megismertelek.
-legalább akkor hagy kísérjelek haza.
-nem jó ötlet Ansel de aranyos vagy.
Najo azt hiszem ez volt életem leges legnagyobb égése. Végre idejön hozzám egy srác, ráadásul egy ultra helyes srác és én meg elutasítom. Hát ki az aki ilyen hülye?!?! Egész úton amíg haza nem értem azon gondolkodtam, hogy hogy lehetek ilyen. Szóval fogtam magam és visszafordultam. Szaladtam az egyenruhámban úgy, mint egy őrült csak hogy még ott találjam a lelátón Anselt. Mikor beértem a suliba gyorsan odafutottam a lelátóhoz és Anselt kerestem, de nem találtam. Teljesen kétségbe estem, nem tudtam, hogy mit csináljak szóval megkerestem Anat.
-Ana nem fogod elhinni.
-csak nem lesmároltál valakit?
-nem, vagyis az volt, hogy egyedül ültem a lelátón és odajött hozzám egy srác Ansel, és én meg lekoptattam és most nem találom és segíts megtalálni.
-Ansel? Hogy néz ki?
-magas, nagyon magas, barna belőtt haja van és iszonyat szexi.
-drágám ugye tudod, hogy a hockey csapat kapitányát utasítottad el?
-micsoda? Nem szerintem te összetéveszted egy másik Ansellel.
-várj mutatok róla egy képet.
*megmutatta a képet*
-aztapicsa ez tényleg ő, najó gyere segíts, hogy tudnám megtalálni?
-gyere van egy ötletem.
Gyorsan felmentünk a rádiós szobába és Ana beolvastatta, hogy Ansel Walsh jöjjön a rádiós szoba elé. A szívem a torkomban dobogott és teljesen ki voltam. Ana elment és egyedül vártam Anselt. Már eltelt 5 perc, de sehol semmi. Már azthittem nem fog eljönni, de akkor megjelent.
-Ash? Te meg nem hazamentél?
-hazamentem, aztán visszafutottam és nem találtalak ezért a barátnőmmel beolvastattuk, hogy gyere ide és tudjak veled beszélni.
-hűha, de miért akarsz velem beszélni? Az előbb leráztál...
-Ansel épp ezért jöttem vissza, hogy ezt megbeszéljük, mert nem akartalak lerázni, csak nekem ez ilyen reflex ha...
-ha mi?
-ha tudod na.
-nem Ash, nemtudom.
-mindegy az a lényeg, hogy bocsánatot szerettem volna kérni, amiért ilyen voltam veled.
-semmi gond, de most, hogy így visszafutottál miattam csinálhatnánk valamit.
-héé nem miattad futottam vissza, hanem azért, hogy bocsánatot kérjek, nem ugyanaz.
-jó na de komolyan mit csináljunk?
-fogalmam sincs. Neked van valami ötleted?
Épphogy ezt a mondatot befejeztem, jött Camille.
-Ansel, édes gyere menjünk haza tartogatok számodra meglepetéseket.
-Camille neharagudj most nem érek rá.
-mi az, hogy nem érsz rá? Gyere.
Ansel rámnézett, majd így szólt:
-mindenképpen bepótoljuk Ash.
-rendben Ansel. Szia.
Hát ez szuper, gondolhattam volna, mikor végre megbeszélem Ansellel a dolgokat akkor jön a drága Camille, és mindent tönkretesz. Azthiszem a legjobb lesz, ha hazamegyek. A hazaúton ismételten gondolkoztam, ilyet még soha nem éreztem, akárhányszor csak Anselre gondoltam hevesebben vert a szívem. Basszus szerelmes vagyok.