-na és akkor most mit csináljunk Dylan? Én szeretem Anselt, de basszus téged is, most mit csináljak, én képtelen vagyok dönteni.
-nemtudom, fogalmam sincs. Najó van fogalmam, mert nyilván ha önző lennék, akkor mondanám, hogy válassz engem, de nem akarom, mert látom, hogy boldogok vagytok Ansellel.
-figyelj, adj egy napot, átgondolom a dolgokat.
-rendben, addig is, kaphatok egy búcsú csókot?
-jaj Dyl ne csináld, tudod jól, hogy mennyire szertnélek megcsókolni, erre meg még provokálsz, és amúgy is honnan tudod, hogy búcsú csók?
-érzem.
-Dyl ezt majd én eldöntöm. Kérlek higyj nekem!
-oké. De akkor én most megyek is, hagylak gondolkodni meg minden szóval majd hívj, ja és Anselnek el fogod mondani ami történt köztünk?
-nem, jobb neki, ha nemtud róla.
-jó, akkor lakat a számon.
-köszönöm, majd szerintem olyan 8 körül írok, hogy akkor hol találkozzunk meg ilyenek.
-rendben. Szia.
-szia.
Basszus basszus basszus na igen, ez amire nem számítottam. Életemben nem gondoltam volna, hogy Dylan meg fog csókolni. Olyan szinten hirtelen ért, de basszus az gáz ha nagyon élveztem?! Vele sokkal másabb volt, mint Ansellel. Most jó nagy slamasztikába keveredtem, hogy válasszak két ember között? Mindkettő szeret, én is mindkettőt szeretem, de az egyiket jobban. Azthiszem a legjobb az lesz ha átmegyek Anahoz. Fogtam magam és el is indultam hozzá. Mire odaértem hozzá, már teljesen kisírt volt a szemem.
-Ash mi baj? Ha Ansel csinálta megverem.
-jaj dehogy, az lett volna a legjobb, ha Ansel csinálja - mondtam zokogva.
-akkor ki volt? Ugye nem?
-de.
-és mit csinált? Megbántott?
-pont az ellentéte. Csókolóztunk és azt mondta, hogy szeret, szerelemből. És mondtam neki, hogy még ma választ adok, hogy kit választok őt vagy Anselt, de ez nekem olyan nehéz, én ezt nem bírom.
-micsoda? Aztapicsa. Basszus. Ehhez nekem innom kell valami. Várj hozok egy kis vodkát.
-jaj ne, mert akkor most fogok odamenni Anselhez meg fogom neki mondani, hogy mi történt Dyl és köztem. És nem akarom, hogy megtudja.
-szóval akkor szereted Anselt.
-szeretem basszus, de Dylant is, meg ő a gyerekkori első szerelmem ajj. Mit csináljak?
-hát figyelj nemtudom mi lenne a legjobb.
-megvan mit fogok csinálni. Ansellel maradok, mert nem azért harcoltam érte, hogy most eldobjam és ha Dylan tényleg szeret, akkor megvár és ha már nem leszek együtt Ansellel, akkor az övé, vagyok, de addig felejtsen el.
-hmm. De szerinted várni fog rád?
-nemtudom, remélem.
-akkor menj azonnal most Anselhez és mondd meg annak az idiótának, hogy kurvára becsüljön meg, mert én szemrebbenés nélkül Dylant választottam volna.
-hát épp ezaz, hogy ki az az idióta, aki nem Dylant választja? Hát persze, hogy én, de nem érdekel, ha szeret, akkor vár.
Fogtam magam, el is indultam Anselhez. Annyira féltem. Mikor megérkeztem hozzá bekopogtam.
-édes szia. Gyere be. Hiányoztál.
-te is nekem.
-meddig maradsz? Van kedved valahova elmenni?
-maradok szerintem estig, itt aludni nem tudok sajnos, mert van még egy kis elintéznivalóm Anaval.
-ja csajos ügyek? Oké. Nekem jó, ha nem azzal a Dylan gyerekkel lógsz.
-Ansel mikor érted már meg, hogy én téged szeretlek? Ha nem szeretnélek, már rég Dylannel smárolnék valahol. De ehelyett itt vagyok veled. Nem elég meggyőző?
-de, és neharagudj, de tudod, hogy eléggé féltékeny vagyok, mert félek, hogy elveszítelek.
-nem fogsz. Ígérem. De csak akkor ha nem leszel féltékeny, mert ha ilyen vagy, akkor adok rá okot, hogy féltékeny legyél és akkor végre jogosan leszel az.
-haha nem kell köszi. Nem leszek féltékeny. Na de mihez lenne kedved?
-le akarok veled feküdni.
-most?
-most azonnal.
-régóta várok már erre. De nem akarod, hogy különleges legyen? Mármint, hogy neked ez az első és érted.
-jaj de cuki vagy. Akkor tudodmit? Én addig elmegyek sétálok egyet, te meg készülj elő mindennel.
-oké. De nem lesz rövid idő.
-nembaj, akkor átmegyek addig Anahoz.
-oké.
Fú basszus én tényleg le fogok feküdni Ansellel? Najó lehet ez csak egy elhamarkodott döntés volt, de tudjátok mit? Nem érdekel, egyszer élünk. Elindultam megint Anahoz, szerintem már kivan tőlem haha.
-Ana Ana nem fogod elhinni.
-már találgatni sem merek, mondd mivan.
-le fogok feküdni Ansellel.
-mi a picsa? Azta. De akkor miért vagy itt? Ne mondd, hogy csak azért jöttél el ide, hogy elújságold, mert akkor nagyon hülye vagy haha.
-jaj dehogy, most készíti elő nekem a terepet, mert azt mondta, hogy azt akarja, hogy különleges legyen nekem az első alkalom.
-de aranyos. Micsoda lovagod van. De akkor, hogy fogod elmondani Dylnek, hogy hogy döntöttél?
-azt mondtam Asnelnek, hogy nem tudok maradni este, mert veled kell elintéznem pár csajos dolgot.
-csajos dolog?
-nem jutott más eszembe. Azért mégse mondhattam, hogy figyi nem maradok este, mert éppen a másik szerelmemnek mondom, hogy téged választalak helyette.
-najó ez igaz.
-és amúgy felkészültél rá?
-nem, egyáltalán nem. És kicsit félek is.
-ne félj, jó lesz.
-hát remélem.
Ebben a pillanatban meg is csörrent a telefonom. Ansel volt az.
-szia édes. Kész vagyok, gyere.
-sietek.
Basszus basszus és ismét basszus. Félek.
-na kész van? -kérdezte Ana.
-aha, úgyhogy én most megyek is.
-aztán csak ügyesen.
-igyekszem.
Úgy szakadtam Anselhez ahogy csak tudtam. Csodálom, hogy nem izzadtam le. Mikor bekopogtam Ansel egy kendővel állt a kezében.
-ez mire kell? Valami szadomazó eszköz?
-jaj dehogy, csak ezzel ötök be a szemed, hogy ne láss.
-ja az más.
Fogta bekötötte a szemem és felvezetett a szobájába.
-na készen állsz? Mert akkor leveheted.
-igen készen állok.
Levettem a kendőt és egyszerűen nem hittem a szememnek. A szoba tele volt dobálva rózsaszirommal. Gyertyák voltak mindenhol.
-Ansel úristen, ezt nem hiszem el. Ez annyira gyönyörű. Köszönöm.
Fogtam magam és lefeküdtem az ágyra, majd Ansel hevesen csókolni kezdett, majd levettem a pólóm, ő a gatyáját és pár másodperc múlva már mindketten meztelenek voltunk.
-készen állsz?
-készen.
-ne félj. Jó lesz, gyengéd leszek.
-szeretek.
-énis szeretlek.
Gyengéden beletúrt a hajamba, majd elkezdett simogatni és csókolgatni az egész testemet. Aztán megtörtént. Hihetetlen volt, és éreztem, hogy jól döntöttem.
-Ansel mindennél jobban szeretlek.
-énis téged Ashley.
-köszönök mindent, egyszerűen tökéletes volt.
-mikorra kell menned Anahoz?
-8 körül, szóval addig még pár óránk. Mit csináljunk?
-neked mihez lenne kedved édes?
-legszívesebben csak feküdnék melletted egész nap.
-akkor maradjunk itthon és pihenjünk.
-oké.
Maradtunk az ágyban a hátralévő időben és szépen el is aludtunk. Mikor felkeltem Ansel még aludt és én rögtön az órámra néztem. 10 óra van basszus nem hiszem el. Volt 5 nem fogadott hívásom Dylantől. Fogtam magam gyorsan felöltöztem, hagytam Anselnek egy papírt amin ez állt:
"Ansel neharagudj, elaludtunk, és Ana 10-szer hívott vár rám, el kellett mennem, de téged nem akartalak felébreszteni. Nagyon szeretlek. Majd hívlak."
Mikor már kicsit elhagytam Anselék házát felhívtam Dylant. Nem vette föl. Basszus mi a francért nem veszi fel? Fogtam magam és elszaladtam a lakására, de mikor kopogtam a szobatársa nyitott ajtót.
-szia. Dylan itthon van?
-szia. Már a reptéren van. Elutazott, de hogy hová azt nem mondta. Egész nap ideges volt és valakit hívott egy csomószor majd nemsokkal utána mondta, hogy elutazik.
-basszus. De mikor indult el? Szerinted elérem még?
-nemtudom, kb fél órája indult el.
-azonnal utána kell mennem. Kérlek segíts.
- oké de várj. Ugye te vagy Ashley?
-igen. És tuti miattam ment el, de én nem akartam tőle így elválni, de kérlek induljunk, a kocsiba elmondom mindent.
-oké, akkor máris hozom a kulcsot és mehetünk.
Elindultunk, majd elkezdtem mesélni a sztorit Trevornak.
-na szóval akkor úgy volt, hogy ugye van Dylan és kiskorunkban legjobb barátok voltunk, de elköltöztek és onnantól kezdve nem beszéltünk, majd most írt, hogy visszaköltözik ide és akkor a régi emlékek feltörtek bennem, mert ugye én szerelmes voltam és vagyok is belé, viszont pont mielőtt írt, hogy visszajön azelőtt jöttem össze a barátommal és áh érted na és akkor ma áthívtam és megcsókoltuk egymást és elmondta, hogy ő is szerelmes belém, de én mondtam neki, hogy adjon időt, mert nem tudom, hogy mit csináljak, mert szeretem őt is de a barátomat Anselt is és úgy volt, hogy ma 8 körül hívom és akkor találkozunk és elmondom neki, hogy hogy döntöttem, de elaludtam és nem hallottam, hogy hívott és ahogy felkeltem már jöttem is ide. Hát nagyjából ennyi de huh teljesen kifáradtam.
-azta. És? Hogy döntöttél?
-hát épp ez a ciki, hogy nem őt választottam, vagyis hát ugye mivel nemrég jöttem össze a barátommal nem akarok már most faképnél hagyni, mármint érted és Dylannek azt terveztem, hogy azt mondom, hogy ha tényleg szeret, akkor megvár, mert én nagyon szeretem őt, és amint vége Ansellel máris az övé vagyok, de ez így annyira rossz, mert mivan ha évek lesznek? Vagy nem fog rám várni?
-biztos várni fog rád.
-hát nemtudom, remélem. De szerinted jól döntöttem?
-én nemtudom. Ha te jónak látod, akkor igen.
Abban a pillanatban elkezdtem sírni. Úgy sírtam, mint még soha.
-ne sírj Ashley, nem lesz semmi baj. És most menj, keresd meg Dylant.
-oké.
Letöröltem a könnyeim, de ahogy letörötem, máris újra sírni kezdtem. Beszaladtam a reptérre, de annyira nagy volt, és féltem, hogy nem fogom megtalálni. Csak sírtam és sírtam, majd egyszercsak megláttam. Futottam, mint az őrült, hogy elérjem Dylant, de épp akkor ment át az ellenőrző kapun.
-DYLAAAAN VÁÁÁRJ!!!! -kiabáltam teli torokból.
-Ashley?
Ki akart jönni hozzám, de a biztonsági őr nem engedte.
-uram, már nem jöhet ki, vagy elindul a gép felé, vagy ha most kijön nem szállhat föl.
-kérlek Dylan gyere ki, ne menj el!
Fogta és eltépte a jegyét és kijött hozzám.
-Ashley ne sírj kérlek ittvagyok.
-Dylan ne haragudj, hogy nem vettem föl, de elaludtam és..
Nem tudtam tovább folytatni, mert már annyira sírtam.
-nyugodj meg Ash semmi baj, nem miattad mentem volna el, épp azért hívtalak, mert lett volna egy megbeszélésem Londonban és ezért hívtalak ezt akartam elmondani.
Olyan szinten nagy kő esett le a szívemről, hogy azt el sem lehet mondani.
-el sem tudod hinni, hogy mennyire örülök ennek. Mármint, hogy nem miattam mentél el. De most hogy fogsz eljutni Londonba?
-majd azt mondom, hogy lekéstem a gépet és holnap reggel indulok, úgyis csak 10-kor lesz a megbeszélés. És mire jutottál kettőnkkel kapcsolatban?
-hát épp ezaz. Nem fogsz neki örülni, vagyis nemtudom. Az a helyzet, hogy Ansellel maradok, mert nem szeretném összetörni a szívét, viszont neked sem akarom és ha tényleg szeretsz akkor megvársz engem, mert amint szakítok Ansellel a tiéd vagyok. Nemtudom, hogy évek lesznek e vagy csak hónapok, esetleg hetek, de én számítok rád.
-várni fogok rád. Nehéz lesz, de talán valahogy kibírom, majd a munka lefoglal.
-akkor nem haragszol?
-dehogy haragszok.
-köszönöm Dylan. El nem tudod hinni milyen nehéz volt.
-elhiszem. És amúgy mivel jöttél?
-Trevor hozott ide a kocsival.
-akkor gyere ne várassuk meg.
Beszálltunk a kocsiba, egész úton beszélgettünk.
-srácok köszi mindent, de nem kell hazavinni, mert ha Ansel meglátja, hogy ti hoztatok haza kinyír, ígyis úgy tudja, hogy Anaval vagyok.
-oké. Akkor majd beszélünk.
-jójó sziasztok.
-szia.
Hát ezen is túl vagyok. El sem hiszem. Mikor hazaértem átöltöztem és be is feküdtem az ágyba és el is aludtam.
-nemtudom, fogalmam sincs. Najó van fogalmam, mert nyilván ha önző lennék, akkor mondanám, hogy válassz engem, de nem akarom, mert látom, hogy boldogok vagytok Ansellel.
-figyelj, adj egy napot, átgondolom a dolgokat.
-rendben, addig is, kaphatok egy búcsú csókot?
-jaj Dyl ne csináld, tudod jól, hogy mennyire szertnélek megcsókolni, erre meg még provokálsz, és amúgy is honnan tudod, hogy búcsú csók?
-érzem.
-Dyl ezt majd én eldöntöm. Kérlek higyj nekem!
-oké. De akkor én most megyek is, hagylak gondolkodni meg minden szóval majd hívj, ja és Anselnek el fogod mondani ami történt köztünk?
-nem, jobb neki, ha nemtud róla.
-jó, akkor lakat a számon.
-köszönöm, majd szerintem olyan 8 körül írok, hogy akkor hol találkozzunk meg ilyenek.
-rendben. Szia.
-szia.
Basszus basszus basszus na igen, ez amire nem számítottam. Életemben nem gondoltam volna, hogy Dylan meg fog csókolni. Olyan szinten hirtelen ért, de basszus az gáz ha nagyon élveztem?! Vele sokkal másabb volt, mint Ansellel. Most jó nagy slamasztikába keveredtem, hogy válasszak két ember között? Mindkettő szeret, én is mindkettőt szeretem, de az egyiket jobban. Azthiszem a legjobb az lesz ha átmegyek Anahoz. Fogtam magam és el is indultam hozzá. Mire odaértem hozzá, már teljesen kisírt volt a szemem.
-Ash mi baj? Ha Ansel csinálta megverem.
-jaj dehogy, az lett volna a legjobb, ha Ansel csinálja - mondtam zokogva.
-akkor ki volt? Ugye nem?
-de.
-és mit csinált? Megbántott?
-pont az ellentéte. Csókolóztunk és azt mondta, hogy szeret, szerelemből. És mondtam neki, hogy még ma választ adok, hogy kit választok őt vagy Anselt, de ez nekem olyan nehéz, én ezt nem bírom.
-micsoda? Aztapicsa. Basszus. Ehhez nekem innom kell valami. Várj hozok egy kis vodkát.
-jaj ne, mert akkor most fogok odamenni Anselhez meg fogom neki mondani, hogy mi történt Dyl és köztem. És nem akarom, hogy megtudja.
-szóval akkor szereted Anselt.
-szeretem basszus, de Dylant is, meg ő a gyerekkori első szerelmem ajj. Mit csináljak?
-hát figyelj nemtudom mi lenne a legjobb.
-megvan mit fogok csinálni. Ansellel maradok, mert nem azért harcoltam érte, hogy most eldobjam és ha Dylan tényleg szeret, akkor megvár és ha már nem leszek együtt Ansellel, akkor az övé, vagyok, de addig felejtsen el.
-hmm. De szerinted várni fog rád?
-nemtudom, remélem.
-akkor menj azonnal most Anselhez és mondd meg annak az idiótának, hogy kurvára becsüljön meg, mert én szemrebbenés nélkül Dylant választottam volna.
-hát épp ezaz, hogy ki az az idióta, aki nem Dylant választja? Hát persze, hogy én, de nem érdekel, ha szeret, akkor vár.
Fogtam magam, el is indultam Anselhez. Annyira féltem. Mikor megérkeztem hozzá bekopogtam.
-édes szia. Gyere be. Hiányoztál.
-te is nekem.
-meddig maradsz? Van kedved valahova elmenni?
-maradok szerintem estig, itt aludni nem tudok sajnos, mert van még egy kis elintéznivalóm Anaval.
-ja csajos ügyek? Oké. Nekem jó, ha nem azzal a Dylan gyerekkel lógsz.
-Ansel mikor érted már meg, hogy én téged szeretlek? Ha nem szeretnélek, már rég Dylannel smárolnék valahol. De ehelyett itt vagyok veled. Nem elég meggyőző?
-de, és neharagudj, de tudod, hogy eléggé féltékeny vagyok, mert félek, hogy elveszítelek.
-nem fogsz. Ígérem. De csak akkor ha nem leszel féltékeny, mert ha ilyen vagy, akkor adok rá okot, hogy féltékeny legyél és akkor végre jogosan leszel az.
-haha nem kell köszi. Nem leszek féltékeny. Na de mihez lenne kedved?
-le akarok veled feküdni.
-most?
-most azonnal.
-régóta várok már erre. De nem akarod, hogy különleges legyen? Mármint, hogy neked ez az első és érted.
-jaj de cuki vagy. Akkor tudodmit? Én addig elmegyek sétálok egyet, te meg készülj elő mindennel.
-oké. De nem lesz rövid idő.
-nembaj, akkor átmegyek addig Anahoz.
-oké.
Fú basszus én tényleg le fogok feküdni Ansellel? Najó lehet ez csak egy elhamarkodott döntés volt, de tudjátok mit? Nem érdekel, egyszer élünk. Elindultam megint Anahoz, szerintem már kivan tőlem haha.
-Ana Ana nem fogod elhinni.
-már találgatni sem merek, mondd mivan.
-le fogok feküdni Ansellel.
-mi a picsa? Azta. De akkor miért vagy itt? Ne mondd, hogy csak azért jöttél el ide, hogy elújságold, mert akkor nagyon hülye vagy haha.
-jaj dehogy, most készíti elő nekem a terepet, mert azt mondta, hogy azt akarja, hogy különleges legyen nekem az első alkalom.
-de aranyos. Micsoda lovagod van. De akkor, hogy fogod elmondani Dylnek, hogy hogy döntöttél?
-azt mondtam Asnelnek, hogy nem tudok maradni este, mert veled kell elintéznem pár csajos dolgot.
-csajos dolog?
-nem jutott más eszembe. Azért mégse mondhattam, hogy figyi nem maradok este, mert éppen a másik szerelmemnek mondom, hogy téged választalak helyette.
-najó ez igaz.
-és amúgy felkészültél rá?
-nem, egyáltalán nem. És kicsit félek is.
-ne félj, jó lesz.
-hát remélem.
Ebben a pillanatban meg is csörrent a telefonom. Ansel volt az.
-szia édes. Kész vagyok, gyere.
-sietek.
Basszus basszus és ismét basszus. Félek.
-na kész van? -kérdezte Ana.
-aha, úgyhogy én most megyek is.
-aztán csak ügyesen.
-igyekszem.
Úgy szakadtam Anselhez ahogy csak tudtam. Csodálom, hogy nem izzadtam le. Mikor bekopogtam Ansel egy kendővel állt a kezében.
-ez mire kell? Valami szadomazó eszköz?
-jaj dehogy, csak ezzel ötök be a szemed, hogy ne láss.
-ja az más.
Fogta bekötötte a szemem és felvezetett a szobájába.
-na készen állsz? Mert akkor leveheted.
-igen készen állok.
Levettem a kendőt és egyszerűen nem hittem a szememnek. A szoba tele volt dobálva rózsaszirommal. Gyertyák voltak mindenhol.
-Ansel úristen, ezt nem hiszem el. Ez annyira gyönyörű. Köszönöm.
Fogtam magam és lefeküdtem az ágyra, majd Ansel hevesen csókolni kezdett, majd levettem a pólóm, ő a gatyáját és pár másodperc múlva már mindketten meztelenek voltunk.
-készen állsz?
-készen.
-ne félj. Jó lesz, gyengéd leszek.
-szeretek.
-énis szeretlek.
Gyengéden beletúrt a hajamba, majd elkezdett simogatni és csókolgatni az egész testemet. Aztán megtörtént. Hihetetlen volt, és éreztem, hogy jól döntöttem.
-Ansel mindennél jobban szeretlek.
-énis téged Ashley.
-köszönök mindent, egyszerűen tökéletes volt.
-mikorra kell menned Anahoz?
-8 körül, szóval addig még pár óránk. Mit csináljunk?
-neked mihez lenne kedved édes?
-legszívesebben csak feküdnék melletted egész nap.
-akkor maradjunk itthon és pihenjünk.
-oké.
Maradtunk az ágyban a hátralévő időben és szépen el is aludtunk. Mikor felkeltem Ansel még aludt és én rögtön az órámra néztem. 10 óra van basszus nem hiszem el. Volt 5 nem fogadott hívásom Dylantől. Fogtam magam gyorsan felöltöztem, hagytam Anselnek egy papírt amin ez állt:
"Ansel neharagudj, elaludtunk, és Ana 10-szer hívott vár rám, el kellett mennem, de téged nem akartalak felébreszteni. Nagyon szeretlek. Majd hívlak."
Mikor már kicsit elhagytam Anselék házát felhívtam Dylant. Nem vette föl. Basszus mi a francért nem veszi fel? Fogtam magam és elszaladtam a lakására, de mikor kopogtam a szobatársa nyitott ajtót.
-szia. Dylan itthon van?
-szia. Már a reptéren van. Elutazott, de hogy hová azt nem mondta. Egész nap ideges volt és valakit hívott egy csomószor majd nemsokkal utána mondta, hogy elutazik.
-basszus. De mikor indult el? Szerinted elérem még?
-nemtudom, kb fél órája indult el.
-azonnal utána kell mennem. Kérlek segíts.
- oké de várj. Ugye te vagy Ashley?
-igen. És tuti miattam ment el, de én nem akartam tőle így elválni, de kérlek induljunk, a kocsiba elmondom mindent.
-oké, akkor máris hozom a kulcsot és mehetünk.
Elindultunk, majd elkezdtem mesélni a sztorit Trevornak.
-na szóval akkor úgy volt, hogy ugye van Dylan és kiskorunkban legjobb barátok voltunk, de elköltöztek és onnantól kezdve nem beszéltünk, majd most írt, hogy visszaköltözik ide és akkor a régi emlékek feltörtek bennem, mert ugye én szerelmes voltam és vagyok is belé, viszont pont mielőtt írt, hogy visszajön azelőtt jöttem össze a barátommal és áh érted na és akkor ma áthívtam és megcsókoltuk egymást és elmondta, hogy ő is szerelmes belém, de én mondtam neki, hogy adjon időt, mert nem tudom, hogy mit csináljak, mert szeretem őt is de a barátomat Anselt is és úgy volt, hogy ma 8 körül hívom és akkor találkozunk és elmondom neki, hogy hogy döntöttem, de elaludtam és nem hallottam, hogy hívott és ahogy felkeltem már jöttem is ide. Hát nagyjából ennyi de huh teljesen kifáradtam.
-azta. És? Hogy döntöttél?
-hát épp ez a ciki, hogy nem őt választottam, vagyis hát ugye mivel nemrég jöttem össze a barátommal nem akarok már most faképnél hagyni, mármint érted és Dylannek azt terveztem, hogy azt mondom, hogy ha tényleg szeret, akkor megvár, mert én nagyon szeretem őt, és amint vége Ansellel máris az övé vagyok, de ez így annyira rossz, mert mivan ha évek lesznek? Vagy nem fog rám várni?
-biztos várni fog rád.
-hát nemtudom, remélem. De szerinted jól döntöttem?
-én nemtudom. Ha te jónak látod, akkor igen.
Abban a pillanatban elkezdtem sírni. Úgy sírtam, mint még soha.
-ne sírj Ashley, nem lesz semmi baj. És most menj, keresd meg Dylant.
-oké.
Letöröltem a könnyeim, de ahogy letörötem, máris újra sírni kezdtem. Beszaladtam a reptérre, de annyira nagy volt, és féltem, hogy nem fogom megtalálni. Csak sírtam és sírtam, majd egyszercsak megláttam. Futottam, mint az őrült, hogy elérjem Dylant, de épp akkor ment át az ellenőrző kapun.
-DYLAAAAN VÁÁÁRJ!!!! -kiabáltam teli torokból.
-Ashley?
Ki akart jönni hozzám, de a biztonsági őr nem engedte.
-uram, már nem jöhet ki, vagy elindul a gép felé, vagy ha most kijön nem szállhat föl.
-kérlek Dylan gyere ki, ne menj el!
Fogta és eltépte a jegyét és kijött hozzám.
-Ashley ne sírj kérlek ittvagyok.
-Dylan ne haragudj, hogy nem vettem föl, de elaludtam és..
Nem tudtam tovább folytatni, mert már annyira sírtam.
-nyugodj meg Ash semmi baj, nem miattad mentem volna el, épp azért hívtalak, mert lett volna egy megbeszélésem Londonban és ezért hívtalak ezt akartam elmondani.
Olyan szinten nagy kő esett le a szívemről, hogy azt el sem lehet mondani.
-el sem tudod hinni, hogy mennyire örülök ennek. Mármint, hogy nem miattam mentél el. De most hogy fogsz eljutni Londonba?
-majd azt mondom, hogy lekéstem a gépet és holnap reggel indulok, úgyis csak 10-kor lesz a megbeszélés. És mire jutottál kettőnkkel kapcsolatban?
-hát épp ezaz. Nem fogsz neki örülni, vagyis nemtudom. Az a helyzet, hogy Ansellel maradok, mert nem szeretném összetörni a szívét, viszont neked sem akarom és ha tényleg szeretsz akkor megvársz engem, mert amint szakítok Ansellel a tiéd vagyok. Nemtudom, hogy évek lesznek e vagy csak hónapok, esetleg hetek, de én számítok rád.
-várni fogok rád. Nehéz lesz, de talán valahogy kibírom, majd a munka lefoglal.
-akkor nem haragszol?
-dehogy haragszok.
-köszönöm Dylan. El nem tudod hinni milyen nehéz volt.
-elhiszem. És amúgy mivel jöttél?
-Trevor hozott ide a kocsival.
-akkor gyere ne várassuk meg.
Beszálltunk a kocsiba, egész úton beszélgettünk.
-srácok köszi mindent, de nem kell hazavinni, mert ha Ansel meglátja, hogy ti hoztatok haza kinyír, ígyis úgy tudja, hogy Anaval vagyok.
-oké. Akkor majd beszélünk.
-jójó sziasztok.
-szia.
Hát ezen is túl vagyok. El sem hiszem. Mikor hazaértem átöltöztem és be is feküdtem az ágyba és el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése