- Na, hogy ment? Összejötettek?
- Ugyan Ana ez nem így megy, amúgy is mikor épp azt tervezgettük, hogy merre megyünk csinálni valamit, akkor jött Camille és Ansel elment vele.
- Ugye tudod, hogy akkor Ansel randizni hívott volna.
- Dehogyis, ez csak egy szimpla találka lett volna. Ez annyira rémes, a tanulással kéne foglalkoznom és ehelyett mit csinálok? A szerelmemről álmodozok, hát ez csodálatos.
- Van egy jó ötletem! Menj el vele az őszi bálra.
- Hülye vagy? Tudod mikor jönne el velem... Amúgy is tuti Camille-al megy majd.
- Az nem olyan biztos, ugyanis Camille mostanában egyre többet kavar Frankkel, szóval semmi sincs veszve.
- de akkor most miért hívta el Anselt? Ajj ez így sehogy sem jó.
- Üdv a szerelem világában. Na de ne foglalkozz vele, próbálj meg nem gondolni rá.
- De nem megy... Folyamatosan rá gondolok.
Közben annyira elment az idő ahogy beszélgettünk, észre sem vettük, hogy már 5 óra van. Szóval Ana hazament, mert a szülei nincsenek itthon és a húgára kell vigyázni. Nem sokkal ezután anyu is megjött.
- Szia Ashley van egy szuper hírem. Ma átmegyünk az új szomszédainkhoz vacsorázni. Állítólag van egy fiuk, aki a testvériskolátokba jár.
- Hát öhm, egy kicsivel jobb hírre számítottam, de ez is megteszi.
- Gyorsan készülj el, mert nemsokára indulunk.
- Oké.
Azonnal felhívtam Anat, hogy elmondjam neki.
- Ana, képzeld az új szomszédunkhoz megyünk vacsira és a srác a tesósulinkba jár. Annyira kiváncsi vagyok, hogy ki lehet az.
- Azta Ash kiváncsi vagyok, a vacsora után mindenképp számolj be.
- Oké, viszont most megyek, mert indulunk, majd írok.
- Jó, szia.
Gyorsan felkaptunk magunkra egy kabátot és elindultunk.
Hát hurrá legalább most el tudom egy kicsit felejteni Anselt és kitudja, lehet, hogy összehaverkodnom a sráccal, és így legalább majd Ansel is látni fogja, hogy nem csak ő érdekel. Gyorsan fogtam magam, felöltöztem és elindultunk. Annyira izgultam, hogy ki lesz az a fiú. Mikor beléptünk az ajtón az anyukája és az apukája üdvözölt minket.
- Sziasztok! Örülök, hogy eljötettek.
- Jó estét, Ashley Jones vagyok.
- Szia Ashley, Mrs. Walsh vagyok. A fiunk fent van az emeleten, menj fel hozzá nyugodtan.
- Rendben.
Mrs. Walsh? Jézusom, ugye nem? Ez nem lehet igaz. Úristen, ez csak egy rémálom lehet. Na jó, ezen túl kell esnem. Lehet, hogy nem Ansel szülei és lehet, hogy a srác nem Ansel. Gyorsan felmentem az emeletre és kopogtam.
*bekopogtam*
- Gyere be.
- Ansel?
- Ash? Te vagy az új szomszédunk?
- Figyelj, azt hiszem nekem mennem kell.
- Ne játszd el ezt megint. Tudom miért akarsz elmenni.
- Na miért?
- Amiért magadra hagytalak és elmentem Camille-al. Tudom jól, bűntudatom is volt miatta.
- Valóban? Bűntudat? Ezt te sem gondolhatod komolyan. Miért van bűntudatod egy olyan lány miatt, mint én, ha a tiéd lehet egy olyan lány, mint Camille?
- Egy okos és gyönyörű lány miatt miért ne lehetne? Gyere menjünk el sétálni és beszéljük meg a dolgokat.
- Jó, menjünk. De ez szigorúan csak egy szimpla beszélgetés.
- Miért mire gondoltál?
- Semmire.
- Öltözz fel melegen, mert hideg van.
- Igenis főnök!
Teljesen sötét volt, csak pár ember szállingózott az utcán.
- Na és most merre menjünk?
- Gyere, menjünk a parkba, ott nyugiba leszünk és akkor beszélhetünk.
- Oké menjünk, de addig is mondd csak meg, hogy ti mikor költöztetek ide?
- Tegnapelőtt.
- Micsoda véletlen.
- Mi véletlen?
- Hát, hogy pont ma találkoztam veled, erre kiderül, hogy te vagy az új szomszédom.
- Ha nem megyek oda hozzád, akkor most ismertél volna csak meg.
- Akkor egy kicsit később forgattad volna fel az életem...
- Felforgattam az életed?
- Igen, mert eddig hozzám még egy srác sem szólt és... Na érted. Jó itt nem feltétlen arra utalok, hogy most egyből szerelem meg ilyenek, de remélem érted.
- Értem. És meg sem fordult a fejemben, hogy szerelmes vagy belém... Na jó, megfordult, de rájöttem, hogy mégsem.
- Figyelj, szerintem kezdjünk új lapokkal. Jól kijönnénk egymással, és jó barátok, kihangsúlyozom barátok lehetnénk.
- Szerintem is, de akkor ígérd meg, hogy nem fogsz megharagudni rám, ha Camille-al találkozgatok.
- Ansel, miért haragudnék? Nem szeretők vagyunk, hanem barátok.
- Jó de, mindegy.
- Lassan mennünk kéne, nem gondolod?
- De, menjünk.
- Figyelj, én itt most elköszönök, mert én elmegyek Anahoz a barátnőmhöz. Légyszi mondd meg anyuméknak, hogy Ananál vagyok.
- Persze megmondom, de látlak még?
- Ansel, a szomszédom vagy, akkor is látni fogsz, ha nem akarsz.
- Poénos.
- Na de tényleg megyek, szia.
- Szia.
Úristen, ezt nem hiszem el, annyira aranyos volt Ansel, de ki kell vernem a fejemből, úgyse egy olyan lányt keres, mint én, na meg azt is mondta, hogy Camille-al találkozgat szóval... Na de mindegy is, nagyjából 5 perc séta után odaértem Anahoz és bekopogtam hozzá.
- Ash hogy hogy itt vagy?
- Tippelj, ki az új szomszédunk...!
- Na ki? Valami helyes pasi? Ismerem?
- Ansel.
- Mi van Ansellel?
- Ő az új szomszédom, Ana érted? Nem hiszem el, hallod hihetetlen.
- Ne csinálgass Ash, ez komoly? Úristen, ez egy jel.
- Ja, egy jel arra, hogy milyen szerencsétlen vagyok.
- És mesélj, mi volt?
- Elhívott sétálni, újrakezdtük és megbeszéltük, hogy barátok leszünk erre elkezdi nekem: ígérjem meg, hogy nem fogok haragudni, ha Camille-al találkozgat. Mi ez már?
- de akkor most miért hívta el Anselt? Ajj ez így sehogy sem jó.
- Üdv a szerelem világában. Na de ne foglalkozz vele, próbálj meg nem gondolni rá.
- De nem megy... Folyamatosan rá gondolok.
Közben annyira elment az idő ahogy beszélgettünk, észre sem vettük, hogy már 5 óra van. Szóval Ana hazament, mert a szülei nincsenek itthon és a húgára kell vigyázni. Nem sokkal ezután anyu is megjött.
- Szia Ashley van egy szuper hírem. Ma átmegyünk az új szomszédainkhoz vacsorázni. Állítólag van egy fiuk, aki a testvériskolátokba jár.
- Hát öhm, egy kicsivel jobb hírre számítottam, de ez is megteszi.
- Gyorsan készülj el, mert nemsokára indulunk.
- Oké.
Azonnal felhívtam Anat, hogy elmondjam neki.
- Ana, képzeld az új szomszédunkhoz megyünk vacsira és a srác a tesósulinkba jár. Annyira kiváncsi vagyok, hogy ki lehet az.
- Azta Ash kiváncsi vagyok, a vacsora után mindenképp számolj be.
- Oké, viszont most megyek, mert indulunk, majd írok.
- Jó, szia.
Gyorsan felkaptunk magunkra egy kabátot és elindultunk.
Hát hurrá legalább most el tudom egy kicsit felejteni Anselt és kitudja, lehet, hogy összehaverkodnom a sráccal, és így legalább majd Ansel is látni fogja, hogy nem csak ő érdekel. Gyorsan fogtam magam, felöltöztem és elindultunk. Annyira izgultam, hogy ki lesz az a fiú. Mikor beléptünk az ajtón az anyukája és az apukája üdvözölt minket.
- Sziasztok! Örülök, hogy eljötettek.
- Jó estét, Ashley Jones vagyok.
- Szia Ashley, Mrs. Walsh vagyok. A fiunk fent van az emeleten, menj fel hozzá nyugodtan.
- Rendben.
Mrs. Walsh? Jézusom, ugye nem? Ez nem lehet igaz. Úristen, ez csak egy rémálom lehet. Na jó, ezen túl kell esnem. Lehet, hogy nem Ansel szülei és lehet, hogy a srác nem Ansel. Gyorsan felmentem az emeletre és kopogtam.
*bekopogtam*
- Gyere be.
- Ansel?
- Ash? Te vagy az új szomszédunk?
- Figyelj, azt hiszem nekem mennem kell.
- Ne játszd el ezt megint. Tudom miért akarsz elmenni.
- Na miért?
- Amiért magadra hagytalak és elmentem Camille-al. Tudom jól, bűntudatom is volt miatta.
- Valóban? Bűntudat? Ezt te sem gondolhatod komolyan. Miért van bűntudatod egy olyan lány miatt, mint én, ha a tiéd lehet egy olyan lány, mint Camille?
- Egy okos és gyönyörű lány miatt miért ne lehetne? Gyere menjünk el sétálni és beszéljük meg a dolgokat.
- Jó, menjünk. De ez szigorúan csak egy szimpla beszélgetés.
- Miért mire gondoltál?
- Semmire.
- Öltözz fel melegen, mert hideg van.
- Igenis főnök!
Teljesen sötét volt, csak pár ember szállingózott az utcán.
- Na és most merre menjünk?
- Gyere, menjünk a parkba, ott nyugiba leszünk és akkor beszélhetünk.
- Oké menjünk, de addig is mondd csak meg, hogy ti mikor költöztetek ide?
- Tegnapelőtt.
- Micsoda véletlen.
- Mi véletlen?
- Hát, hogy pont ma találkoztam veled, erre kiderül, hogy te vagy az új szomszédom.
- Ha nem megyek oda hozzád, akkor most ismertél volna csak meg.
- Akkor egy kicsit később forgattad volna fel az életem...
- Felforgattam az életed?
- Igen, mert eddig hozzám még egy srác sem szólt és... Na érted. Jó itt nem feltétlen arra utalok, hogy most egyből szerelem meg ilyenek, de remélem érted.
- Értem. És meg sem fordult a fejemben, hogy szerelmes vagy belém... Na jó, megfordult, de rájöttem, hogy mégsem.
- Figyelj, szerintem kezdjünk új lapokkal. Jól kijönnénk egymással, és jó barátok, kihangsúlyozom barátok lehetnénk.
- Szerintem is, de akkor ígérd meg, hogy nem fogsz megharagudni rám, ha Camille-al találkozgatok.
- Ansel, miért haragudnék? Nem szeretők vagyunk, hanem barátok.
- Jó de, mindegy.
- Lassan mennünk kéne, nem gondolod?
- De, menjünk.
- Figyelj, én itt most elköszönök, mert én elmegyek Anahoz a barátnőmhöz. Légyszi mondd meg anyuméknak, hogy Ananál vagyok.
- Persze megmondom, de látlak még?
- Ansel, a szomszédom vagy, akkor is látni fogsz, ha nem akarsz.
- Poénos.
- Na de tényleg megyek, szia.
- Szia.
Úristen, ezt nem hiszem el, annyira aranyos volt Ansel, de ki kell vernem a fejemből, úgyse egy olyan lányt keres, mint én, na meg azt is mondta, hogy Camille-al találkozgat szóval... Na de mindegy is, nagyjából 5 perc séta után odaértem Anahoz és bekopogtam hozzá.
- Ash hogy hogy itt vagy?
- Tippelj, ki az új szomszédunk...!
- Na ki? Valami helyes pasi? Ismerem?
- Ansel.
- Mi van Ansellel?
- Ő az új szomszédom, Ana érted? Nem hiszem el, hallod hihetetlen.
- Ne csinálgass Ash, ez komoly? Úristen, ez egy jel.
- Ja, egy jel arra, hogy milyen szerencsétlen vagyok.
- És mesélj, mi volt?
- Elhívott sétálni, újrakezdtük és megbeszéltük, hogy barátok leszünk erre elkezdi nekem: ígérjem meg, hogy nem fogok haragudni, ha Camille-al találkozgat. Mi ez már?
- Azta, ez tök aranyos!
- De ez nem aranyos! Ahj nemtudom mitévő legyek.
- Ez majd alakul, nyugi.
- Oké, de én most megyek is, mert nagyon fáradt vagyok és ez a nap nekem nagyon sok volt.
- Persze, menj csak. Majd beszélünk.
- Szia!
Hát ez szuper, annyira fáradt vagyok, hogy el sem hiszem. Ráadásul tökre sötét van, és félek is. Nagy nehezen, de hazaértem. Szerencsére anyuék még nem voltak otthon, szóval eldöntöttem, hogy lefekszem aludni.
- De ez nem aranyos! Ahj nemtudom mitévő legyek.
- Ez majd alakul, nyugi.
- Oké, de én most megyek is, mert nagyon fáradt vagyok és ez a nap nekem nagyon sok volt.
- Persze, menj csak. Majd beszélünk.
- Szia!
Hát ez szuper, annyira fáradt vagyok, hogy el sem hiszem. Ráadásul tökre sötét van, és félek is. Nagy nehezen, de hazaértem. Szerencsére anyuék még nem voltak otthon, szóval eldöntöttem, hogy lefekszem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése