Másnap reggel ahogy felkeltem és láttam, hogy Ansel ott fekszik mellettem, valahogy jó érzéssel töltött el, de még mindig kételyt éreztem kettőnk között. Jó tudom ez most elég bénán hangzik, mert eddig meg futottam utána annyira szerelmes voltam belé, nemtudom ez így most annyira rossz, nem is értem magam komolyan. Még mielőtt Ansel felkelt gyorsan felöltöztem meg elkészültem. Nemsokkal azután, hogy elkészültem Ansel is felébredt.
-jóreggelt. Hogy aludtál?
-itt voltál mellettem szóval elég jól és te?
-hát, jól.
-ez nem volt meggyőző.
-tudom, neharagudj, csak össze vagyok zavarodva.
-miért már nem szeretsz?
-hát pont ez a baj, hogy nemtudom, hogy mit érzek. És ez nagyon kiakaszt.
-szóval nemszeretsz.
-dehogynem szeretlek Ansel csak nemtudom, hogy barátként szeretlek csak simán vagy úgy mint a szerelmem. Vagyis úgy szeretlek, mint a szerelmem, de mivan ha ez elmúlik? Nem akarom összetörni a szíved.
-ez esetben maradjunk barátok és ne verjük nagy dobra, hogy kemény egy napig együtt voltunk.
-de én veled akarok maradni és nem akarok szakítani.
-ez esetben próbáljuk meg, de nem jósolok így nagy jövőt a kapcsolatunknak.
-dehogynem, kitudja mi lesz, ez nem miattad van, hanem még nem volt rendes kapcsolatom és nem tudom igazából, hogy most mit kéne éreznem, vagyis tudom, de, hogy elég e egy kapcsolathoz annyi amit érzek.
-elég Ash.
-édes vagy na de gyere induljunk suliba, mert el fogunk késni, a többit majd megbeszéljük.
Elindultunk a suliba és egész úton nem szóltunk egymáshoz, de szerintem jobb is volt így, nem akartam ,hogy megint esetleg olyat mondjak, amit nem kéne, bár igazából hiányzott, hogy nem beszéltünk. Mikor megérkeztünk elköszöntünk egymástól és megcsókoltuk egymást. Jó bevallom elég jó volt. Sőt több volt, mint jó. Aztán a meglepetés már csak ezután ért, ahogy beléptem a suli kapuján szinte minden lány köszönt meg odajött hozzám, nem tudtam, hogy ez most miért vagy hogy van, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez azért van, mert megtudták, hogy Ansellel járok, hát ez csodálatos. Mielőtt elkezdődött az óra gyorsan megkerestem Camillet, mert beszélni akartam vele.
-Camille beszélhetnénk?
-persze mondd. Ansellel kapcsolatos igaz?
-nem, vagyis de szóval csak annyi, hogy segíthetnél.
-miben?
-amióta összejöttek Ansellel valahogy nem érzem már a tűzt, amit akkor éreztem, mikor még nem voltunk együtt.
-értem, hát figyelj szerintem akkor nem ő az igazi.
-de épp ezaz, hogy pár nappal ezelőtt meg még annyira oda voltam érte és most meg elmúlt.
-maradj még vele egy ideig és ha még mindig ugyanez érzed mondjuk 2 hét után is, akkor szakíts vele, most még ne.
-oké, de miért vagy velem kedves? Eddig mindenáron meg akartad kaparintani.
-dehogy akartam, de ha fenn akarom tartani a népszerűségem, akkor a népszerű pasival kell kavarnom még ha nem is szeretem.
-de olyan rossz volt vele?
-nem volt rossz, csak, mindegy.
-jó, nem akarok kutakodni a magánéletében szóval.. Csak ennyit akartam, köszi a tanácsot.
-bármi van nyugodtan szólj, nem vagyok annyira, szemét amilyennek hiszel.
-kellemesen csalódtam.
Hát ez jó, nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemesen csalódok Camilleban. Amint beléptem a terembe láttam, hogy Ana nincs ott, szóval fel is hívtam mielőtt elkezdődött az óra.
-Ana te meg merre vagy?
-otthon, beteg vagyok nagyon.
-nem vágsz át, mibaj?
-szerelmi bánat.
-melyik bunkó volt már, mindjárt beszélek Ansellel és betöri a képét.
-Jack volt, de lényegtelen csak még túl kell tennem magam.
-suli után bemegyek és megnézünk valami romantikus, nyálas, csöpögős filmet oké?
-jaj hagyjál, inkább valami jó horrort.
-jó, akkor horrort na de mennem kell, mert megjött Mr. Smith és úgytűnik elég rossz kedvébe van.
-oké szia, ha esetleg kopogsz és nem nyitok ajtót, akkor elmenekültem bánatomban.
-Ana tudom hol van a pótkulcs és ne beszélj ilyen hülyeségeket.
Najó muszáj lesz ma eljönnöm suliból, mert nem hagyhatom magára Anat.
-Tanárúr, el kell mennem, mert szerelmi vészhelyzet van, az igazolást megoldom, de könyörgöm engedjen el.
-rendben Miss, de lássam holnap az igazolását.
-mindeképpen és nagyon köszönöm.
Na akkor most Anselnek is szólnom kéne, hogy ne várjon meg a suli után.
-Ans, édes Ana bajban van szóval eljöttem suliból és elmegyek hozzá, mert vészhelyzet van szóval ne várj meg.
-Ans? édes? Na ez aranyos volt de mivan Anaval? Szerelmi bánat? Ki volt a köcsög? Megverjem?
-Jack volt...
-megverem, ne szórakozzon senki a csajom legjobb barátnőjével.
-de Ananak azt mondtam, hogy nem vered meg. Szóval ne durván.
-nyugi beszélek vele, bízz bennem és suli után elmegyünk hozzátok.
-ú ezért Ana ki fog nyírni, de nembaj majd elintézem, akkor majd gyertek pusz.
-Megyünk majd, szeretlek.
-énis.
Úgy futottam Anahoz ahogy csak tudtam, mert nem akartam, hogy hülyeséget csináljon és remélem, hogy Ansel tud majd beszélni Jackel. A 10 perces utat kb 5 perc alatt tettem meg annyira futottam.
-Ana megjöttem, gyors voltam?
-úristen Ash, hogy hogy ittvagy? Suli?
-eljöttem, mert nem akartam, hogy hülyeséget csinálj, és rendbe kell, hogy szedjelek, mert Jack suli után idejön.
-micsodaaaaa? Ezt mégis hogy? Tuti Ansel keze van benne.
-mondjuk úgy, hogy közösen terveltük ki.
-ajj nem fog elmúlni a szememről a vörösség.
-dehogynem, bízz bennem.
Pár óra alatt rendbeszedtem Anat és megbeszéltem vele az Anseles ügyem és kb nemsokkal ezután meg is jelent Ansel és Jack, szóval leléptünk Ansellel.
-na hogy érted el, hogy idejöjjön Jack?
-az legyen az én titkom édes.
-hát jó, de ez esetben ma megint nálad aludhatok.
-te bármikor nálam aludhatsz. Amúgy mi ez a nagy fordulat váltás?
-ez meg legyen az én titkom. Na de én csak este megyek át hozzád, mert tanulni is kéne és ha nálad vagyok, akkor tuti nem fogok tanulni.
-persze nyugodtan, ha végeztél gyere.
-mindenképp.
Na ez csúcs, végre újra jó a kapcsolatom Ansellel. Mostmár csak neki kéne kezdeni tanulni, de semmi kedvem, meg Anat is majd fel kéne hívnom, hogy mi lett vele meg Jackel. Már éppen belemerültem a történelem kicsit sem csodálatos világába, mikor láttam, hogy egy üzenetem jött Facebookon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése