Chapter 12

Mikor megláttam az újságot egyszerűen nem hittem a szememnek. A címlapon 2 kép állt, az egyiken éppen Dylan nyakába ugrok, a másokon meg éppen adja át a hógömböt nekem, és ez a szöveg volt hozzá írva, hogy: "Párizsból visszatért Dylan Greenwaldot az újdonsült barátnője üdvözölte a John F. Kennedy reptéren" Hát basszus ilyen nincs. Azonnal el kell mennem és fel kell hívnom Dylant. -szia Láttad a cikket, amit ma írtak rólunk? -szia. Pont most olvasom. -figyelj én ezt nembírom, muszáj lesz eljönnöm suliból. -oké, érted küldetem Trevort. -oké. Köszi. -na idejön érted? -kérdezte Ana. -nem, majd Trevor jön. -mehetek veletek? -persze. Pár perc múlva meg is érkezett Trevor a suli udvarba és gyorsan beszálltak a kocsiba. Ana még visszament a táskájáért, én meg addig beszéltem Trevorral. -Trevor ugye tudod, hogy bejössz Ananak? -nemmondod? Nekem is nagyon bejön, mármint nekem Ana. -akkor hívd el randizni. Egész nap téged emlegetett. Bár ha ezt megtudná, hogy elmondtam szerintem kinyírna. -nyugi, nem mondom el neki. De akkor szerinted tényleg hívjam el randizni? -aha mindenképp. -oké. Ebben a pillanatban meg is érkezett Ana. -szia Trevor. -szia Ana. Mizu? -áh semmi. Rég láttalak haha. -én is téged. Láthatnánk egymást sűrűbben is. -szerintem is. -hé hé hé, ne itt nyálaskodjatok. -mondtam. -jó jó abbahagytuk. Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból és bementünk Dylanhez. Szerencsére egy újságíró sem volt a háznál. -sziasztok. -basszus tényleg rohadt borzasztó a hajad Dyl. -mondta Ana. -nem én mondtam haha. -mentegetőztem. -aha persze, jó amúgy nem marad már sokáig így. -ajánlom is. -mondtam. -viszont mi most megyünk ha nem haragszotok, mert van egy kis dolgunk. -mondta Trevor. -oké menjetek nyugodtan. Basszus még Anselt is fel kéne hívni, mert már biztos látta a cikket. -szia édes. Láttad a cikket? -szia. Láttam. De mondtam, hogy ne csináljátok semmi olyat, amit ki tudnak forgatni. -de nem gondoltuk. Ajj de ugye nem haragszol? -nem, najó, egy kicsit. -bocsi. De már nagyon elegem van ebből az egészből. -elhiszem. -na mindegy, majd ha tudok, akkor átmegyek. Amúgy, hogy vagy? Meggyógyultál már? -aha szerencsére már jól vagyok. -na örülök, akkor majd beszélünk. Szia. -szia. Na dejó, mostmár mindenki látta azt a rohadt cikket. -na most mit csináljunk Dyl? -adunk egy interjút. -micsoda? -jól hallottad, és Anselt is visszük, mert van egy jó ötletem. -öhm ezt még meg kell vele beszélnem. -majd én elintézem, nyugi. Már lebeszéltem az interjút, szóval holnap Párizsba utazunk. -micsoda? Ez most komoly? -aha. -úristen, az nagyon meleg. De mit kell mondanom az interjúba? -majd megbeszéljük, de most gyere, mert felvesszük Anselt és indulunk is. -ah mibe kevertél te bele engem Dylan. -ahogy belekevertelek úgy keverlek ki belőle. Ígérem. -ajánlom, mert ha nem akkor komolyan megverlek haha. -elintézem. Bízz bennem. Hívtunk egy taxit és elindultunk. Útközben felvettük Anselt és elmondtunk neki mindent. Nem nagyon rajongott az ötletért, de nagy nehezen belement. Mikor odaértünk a reptérre tökre izgultam. Még sohasem voltam Párizsban. Gyorsan becsekkoltunk, átmentünk az ellenőrző kapukon és felszálltunk a gépre. Sajnos az egész utat végigaludtam, mert rohadtul fáradt voltam, de nembaj, mert legalább nem úgy néztem ki, mint valami zombi. Mikor leszállt a gépünk és kijöttünk a terminálból már újságírók hada fogadott. Basszus annyira gyönyörű Párizs. Elég hosszú volt a repülőút, úgyhogy tegnap este indultunk és ma reggelre értünk ide. Ahogy sikerült átvergődnünk az újságírók hadán beszálltunk egy rohadt nagy limuzinba. Najó tudom nagyon idegesítő ez a hírnév, de basszus élvezem, na de hát ki az aki ne élvezné egy kicsit?! A limuzin villám sebességgel hajtott és fél óra alatt ott voltunk a tv stúdióban. Annyira izgultam, hogy azt el sem tudom mondani. Mikor beértünk, a stúdió már tele volt. Jézusom, ennyi embert. -Dylan 5 perc és adás. -oké. -na felkészültél? -kérdezte. -nem. Rohadtul nem. Úgy félek, mint még soha. -ne félj. És te se Ansel. -áh én nem félek. Csak nem akarom, hogy Ashnek szar legyen, de már úgy vagyok vele, hogy az sem érdekelne ha megjátszanátok, hogy együtt vagytok, csak legyen már vége ennek az egésznek. -kezdünk. 3..2..1.. Adás. Jézusom. -és akkor köszöntsük a stúdióban Dylan Greenwaldot, Ashley Jonest és Ansel Walsht. -sziasztok. Üdvözöllek titeket. Milyen utatok volt? -elég jó. -mondta Dyl. -na de akkor térjünk rá a lényegre. Pár napja együtt láttak titeket a reptéren és eléggé úgy tűnt, hogy ti együtt vagytok. -pont ezért jöttünk ide, hogy ezt tisztázzuk. Nem vagyunk együtt. Ashley a legeslegjobb barátom már kiskorom óta. -mondd Ashley van ehhez hozzáfűzni valód? -kérdezte a riporter. -nem igazából ami lényeges azt elmondta Dylan, jaj de még annyi, hogy az én barátom Ansel. Akit nagyon szeretek. -szóval ő a barátod. Akkor mivel magyaráznátok ezt a képet? A képen Dylan és én vagyunk, ahogy a kertben csókolózunk. -ez már magánjog sértés. Ezt nem közölhette volna le a sajtó. Megegyeztünk. -micsoda Dylan? Te erről tudtál, hogy lefényképeztek? -igen tudtam, de zároltattam a képet. Ezért mentem London után még Párizsba. Erre most mégis leközölték. Sajnálom. -na, de akkor kérdezzük meg Anselt. Mit gondolsz erről? -faggatózott a riporter ismét. -mégis mit gondolnék? Tudtam róla. De ez a kép akkor készült, mikor mi éppen külön voltunk Ashleyvel. Szóval csak annyit szólok hozzá, hogy azalatt a pár nap alatt amíg külön voltunk én is voltam más lánnyal, de kibékültünk és megbeszéltük a dolgokat. Szóval sajnálom, de ebből nem fognak tudni mást kihozni. Azthitték, hogy ezzel a képpel majd egy nagy botrányt robbantottak, de tévedtek. És szerintem itt vége is az interjúnak, mert nem szerenénk többet mondani. -hát rendben. Akkor ennyi volt mára. Ezt is megbeszéltük. Köszönöm, hogy ma is velünk tartottak. Jézusom basszus. Na ezt nem hittem volna. Az interjú után Ansel kivihartott a stúdióból. -Ansel? Ez mi volt? Te erről tudtál? -persze, hogy tudtam. Ash, a szomszédod vagyok, mindent láttam. -de akkor miért nem szóltál? -mert nem akartam felbolygatni ezt az egészet. -de akkor szeretsz meg? -persze, hogy szeretlek. -de én még mindig nem értem, annyira féltékeny voltál és mégsem szóltál. De miért? -mert tudom milyen a kapcsolatotok Dylannel, legalábbis mostmár tudom, hogy elég bonyolult és azért is nem hoztam fel ezt a témát, mert láttam, ahogy kiállsz mellettem, mert vagy százszor szakíthattál volna velem, csakhogy Dylannel legyél, de nem tetted, és ebből látom, hogy szeretsz. -igen nagyon szeretlek, de nekem ez annyira bonyolult. -tudom, de ne foglalkozz vele. Majd lesz valahogy. Megoldjuk. Ha nem is ketten, akkor hárman. -remélem. Miután befejeztük a beszélgetést, Ansel elment kicsit sétálni és én addig Dylannel beszélgettem egy kicsit. -ezt te meg mégis, hogy a jó büdös életbe gondoltad? Miért nem szóltál, hogy lefényképeztek minket? -nem akartam szólni, mert zároltattam a képet, hogy ne kerüljön a sajtó kezébe, de valahogy mégis megszerezték. -ajj na mostmár mindegy. De ha Ansel nem vág ki minket ilyen gyorsan ebből, akkor nem is tudom mi lett volna. -tényleg, Ansel hogy fogadta? -jól, egész jól. Szóval szerintem együtt maradunk. Bár nemtudom meddig bírja még szegény. -na meg, hogy én meddig bírom ki nélküled. -jaj Dyl ne kezdjük ezt megint. Beharangoztuk, hogy nem vagyunk együtt, most legalább egy kis ideig hagyjuk, hogy elcsituljanak a kedélyek. -hát jó, én várok. -ajánlom is. Na de gyere, mostmár indulnunk kéne, mert ittvan a limuzin. -oké menjünk, de hol van Ansel? -már a kocsiban. Elindultunk a reptér felé. Egész úton nem nagyon szólt senki senkihez. Lehetett érezni, hogy izzik a levegő hármónk közt. Mikor kiértünk a reptérre szintén újságírók hada fogadott, de senkinek sem nyilatkoztunk. Ezután felszálltunk a gépre és elindultunk hazafelé.